Weight Watchers - A Te Utad

Elképesztő. Nem gondoltam volna, hogy kb két éve volt, amikor elindítottam ezt a blogot és azt sem hittem volna, hogy három hónap után kifullad az egész.

Sajnos rám visszakúsztak a leadott kilók (ha egyáltalán nem csak víz volt, ami lement) és bár sokat olvastam táplálkozástudomány és edzéselmélet témakörökben, egy centit nem kerültem közelebb a célomhoz.

Miért nem? Mert gyenge szar vagyok. És nem akarom elfogadni magam így. 

De abból is elegem van, amellett, hogy csak a pofám jár persze, hogy a diéták többsége kizár mindent, amit szeretek enni. Bár úgy hirdeti magát, hogy minden belefér, de ez nem igaz. És az a helyzet, hogy én 80%-ban nagyon is tudatosan és clean-en eszem, sok fehérjét, jó zsírt, lassú felszívódású szénhidrátot. Mondom, ki vagyok kupálva. DE. De vannak nap- és időszakok, amikor megborulok és zacskószámra tűnik el bennem a chips és a csokis granola. Utána szarul érzem magam. Amúgy is szarul érzem magam, mert csak egy hajszálnyira vagyok az elhatározástól. És nem utolsó sorban szarul érzem magam, ha meglátom a hurkáimat, amelyek ellen pár éve sikeresen vettem fel a harcot.

Nyilván pszichés. Mint minden az életben. Elmondom, az utóbbi két évben megpróbáltam megtalálni magam ebben a kibaszott nehéz felnőtt életben. Kitalálni ki vagyok én, mi okoz nekem örömöt igazából és mi fenntartható hosszú távon, azért hogy elégedett és boldog legyek és ne egy újabb terhet rakjak magamra.

Felmondtam a kondibérletet, összevásároltam egy csomó homegym terméket, a fehérjeporokra kicsivel többet szánva igazán finomakat találtam. Elkezdtem jógázni. Ja és persze munkahelyet váltottam.

Ettől azt reméltem, hogy csettintésre leolvad rólam a bánatháj. De nem. Mert időközben az automatizmusok annyira jól kiépültek, hogy kisebb dekompenzációra is beindulnak. Úgyhogy elkezdtem meditálni és pszichológus segítségét is igénybe vettem. Utóbbi mondatot félve írtam le, bár meggyőződésem, hogy a fehérjediéta hype-ja után a következő a pszichofitnessz lesz. Ha körülnézek, sok 30 fölötti barátnőm keresi önmagát (és próbál megszabadulni a egyetem alatt még feszes testét időközben eltakaró hurkáktól), ki a gyereknevelésben veszik el, ki a karrierépítésben.

Vissza hozzám. Szóval sokat tanultam magamról, közben egy rakat helyzetben futottam lyukra és éreztem kudarcot. Ennek eredményeként immár 31 évesen, gyerek nélkül, de továbbra is házasan, közel 64 kilogrammal vágok neki a Weight Watchers programjának.

Tudom magamról, hogy nem akarok bizonyos dolgokat enni, bármennyire egészségesek és vannak ételek, amelyek nélkül egy napig sem bírom ki. Illetve kibírom, de utána sokszorosan pótlom, másrészt meg nem akarom, hogy az életem a kibírásról szóljon.

Jobban hallgatok magamra és nem akarok egy megmondó életmódguru bunkó beszólásaira vagy éppen negédes tanácsaira bólogatni, mint egy agyatlan ventilátor. Úgy csinálom, ahogy nekem jó. Ez az én Utam. De kell egy rendszer, amiben keretek között van a hedonizmusom és szabályozza a kilengéseket. 

Ez pedig a Weight Watchers Your Way lesz.

Hogy miért pont ez és miről szól, elmesélem legközelebb.

Kép forrása:
http://www.fat2fitmama.com/2017/09/getting-back-on-track.html
https://www.weightwatchers.com/de/